Dick Potts

G. Richard (Dick) Potts 1939-ben farmercsaládba született az angliai Yorkshire-ben. Kis korától lelkesen érdekelte a vadvilág. A Durham Egyetemen végzett zoológiai tanulmányokat, majd a tengeri madarak szaporodás-ökológiájából doktorált, ami ellenállhatatlan érdeklődést keltett benne a madárpopulációk szabályozása iránt.

A Vadmegőrzési Alaphoz (The Game Conservancy) 1968-ban csatlakozott és azt kezdte vizsgálni, hogy a szürke fogoly állományai miért csökkennek. A szülői farmról hozott háttér és az ökológiai ismeretek alapján Dick felismerte, hogy a fogolyállománok létszámváltozásainak megértéséhez a környezet változásait kell megértenie. A fogolyállomány csökkenésének három okát határozta meg: a fészekaljak kisebb felnevelési eredménye, amit a csibetáplálékként szolgáló rovaroknak a herbicidek használata miatt lecsökkent mennyisége okoz; az alkalmas fészkelő helyek megfogyatkozása miatt lecsökkent fészeksűrűség (fogolypárok száma); és a ragadozók miatt lecsökkent fészkelési sikersesség. Különböző kísérletekkel igazolta következtetéseit és olyan megoldásokat talált, amik összeegyeztethetők a modern mezőgazdasággal, mint a szelektíven vegyszermentes táblaszélek (“Conservation Headlands” — "Game Conservancy" mezsge) és táblákban kialakított bogárteleltető bakhátak (“Beetle Banks”). A Salisbury-síkságon végzett kísérletében kimutatta, hogy a generalista ragadozók nem csupán a foglyok szaporodási sikerességét befolyásolják, hanem a költő létszámot is, ami a hagyományos ökológiai felfogásnak is ellentmondott.

Dick mezőgazdasági területeken végzett munkája azért is úttörő volt, mert ellentétben a természetvédelem szemléletével, ő az ember által létrehozott élőhelyekre és nem az érintetlen élőhelyekre koncentrált. A Game Conservancy kutatási igazgatója 1977-ben lett, vezérigazgatója pedig 1993-tól 2001-es nyugdíba vonulásáig volt. Dick tapasztalatait más fajok vadvédelmében is kamatoztatta, közöttük a mezei nyúl, az erdei szalonka és a bíbic esetében. Az Alapnak Loddington-ban adományozott farmot nagy hatású bemutató üzemmé alakította, továbbá ő vezette az első kutatást Langholm Moor-ban (Skócia), ami számszerűsítette a kékes rétihéják skót fajd-zsákmányolásának hatását.

Dick egész életében szenvedélyesen szerette a foglyokat. Klasszikus hosszú távú kutatatását 1968-ban Sussex-ben kezdte meg. A program a fogoly látványos felépülését eredményezte azokan a birtokokon, ahol hallgattak rá és gazdálkodási javaslatait teljes mértékben betartották. Dolgozott a Világ Fácán Szövetséggel (World Pheasant Association) és a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanáccsal (International Council for Game and Wildlife Conservation — CIC) is. Itt kell megemlíteni, hogy Dr. Potts a Soproni Egyetem honoris causa doktora is volt (2007). Az ezen az honlapon található minden információ Dick kutatásainak közvetlen eredménye vagy közvetve azoknak a kutatásoknak az eredménye, amiket az ő fogolyökológiai és -megőrzési munkái inspriráltak, és amelyekről két könyvet is írt. Dick 2017 március 30-án hunyt el, alig néhány héttel a Perdixnet elindulása előtt.